Elgondolkodtál már ezeken és a hasonló kijelentéseken, vágyakozásokon, teremtő szavakon és a mögöttes érzelmeken?

 

Durva!

 

Tényleg azt a régi mintát akarjuk visszahozni, amitől ma szenvedünk?

 

Személy szerint nem szeretném azt, amit láttam, tapasztaltam gyerekként, és amit most már hosszú évek óta dolgozok ki magamból, nem szeretném sem újra megélni, és főleg nem szeretném továbbadni a saját életemben megtapasztalt, és felmenőim által megélt mintákat, elfojtott nehéz érzéseket.

 

Azt is tudom, hogy ezzel nagyon sokan vagyunk így.

 

Újrateremtjük történelmünket?

 

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az ember, aki nem hajlandó szembenézni működésével.

 

Éppen eleget voltunk, voltak felmenőink az alárendelt, áldozat szerepben, és most éljük az inga másik oldalát.

 

Azt az ellenpólust, amikor lázadunk az alárendelt szerep ellen, amikor önvédelmi páncélt növesztünk, és mögé bújtatjuk azt a bennünk élő nőt, akit sebezhetőnek hiszünk.

Ez a két véglet, amiket már ismerünk.

 

Szükséges az inga-működés, ugyanúgy, mint amikor azt mondjuk, hogy na én biztosan nem leszek olyan, mint a szüleim.

És mivel nincs más minta, beállunk az ellenpólusba, és megteremtjük annak az ellenkezőjét, amit hoztunk.

 

Ebben az a jó, hogy amikor felismertük és megismertük az inga két végpontját, be tudunk állni középre.

Meg tudunk teremteni egy olyan mintát, amit eddig nem ismertünk, de már van olyan tapasztalásunk, amiből tudunk egy merőben újat, letisztultat, önazonosat, gyógyultat teremteni.

 

Így van ez a nőiségünkben is.

 

Valójában most egy teljesen új minta van születőben (az inga két végpontja közti egyensúly, középút születik), amilyet még nem láttunk és nem tapasztaltunk felmenőiktől, és társadalmi szinten sincs még tapasztalatunk.

 

Mi teremtjük, és szüljük most bele a világba.

 

Ezért is nagyon fontos az éber, valódi önmunka, ahol már nemcsak könyvek olvasása, előadások hallgatása, barátokkal való beszélgetés zajlik, hanem feltárjuk azokat a félelmeket, haragot, szégyent, bűntudatot és mindazokat a nehéz érzéseket, melyek tudattalanunkba vannak száműzve, és melyek miatt öntudatlanul kifejlesztettük páncélunkat, falainkat.

 

Ha mindezt nem tesszük meg, hiába öltözünk nőiesen, teszünk magunkra ékszereket, sminket, hiába próbálunk kapcsolódni magasztos érzelmekkel, az elfojtott nehéz érzések, az agresszió, a düh, a szégyen, és egyebek ott maradnak burkoltan, és újra és újra meg fognak jelenni működésünkben, érzéseinkben, reakcióinkban minden életterületünkön.

 

Összegezve, nem a régi mintát kell ismételnünk, újra bevonzanunk.

 

Általunk egy új női minta van születőben, ami egy folyamat, amiben most is benne vagyunk, és amit szükséges engedni, hogy megtörténjen.

 

Amikor az elnyomott, elrejtett női minőség megerősödik, megérkezik a férfi energia mellé, és egymást támogatva egymáshoz tudnak kapcsolódni, akkor be fog állni egy új egyensúly az inga középpontján.